Terület : 2062 ha, lakosok száma : 819 fő, lakások száma : 459
A község az Upponyi-hegységtől délnyugatra, a Bükk-hegységtől nyugatra fekszik, a Csernely-patak völgyében, Ózd és Szilvásvárad között, csaknem egyenlő távolságra a két településtől. Helyzetéből adódóan nagy az átmenő forgalom. A falunak a rajta áthaladó utak miatt nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. Az itt lakókat helyhez köti a környező természet szépsége, a falu arculata, a tiszta levegő és a városinál idillikusabb falusi hangulat és életmód.
Múltjával, nevezetességeivel kiemelkedik a táj többi községe közül és szoros kapcsolatban van Ózd város történetével is. A hagyomány szerint már a honfoglaláskor is létezett a település. Legrégibb említése 1236-ban fordul elő oklevelekben „Cherne” alakban, ekkor a Honti vár tartozéka volt. A XVII. században már a környező községek központja volt. Nevét a csermely, vagy a szláv cerna (fekete) szóból származtatják.
A XIV. században már fennállott egyháza, s 1333-ban Csernelyi Plébánia néven szerepel. Hívei katolikusok, a reformáció itt nem tudott nagyobb tért nyerni. A római katolikus templom a XVIII. században épült, architektúrája és belső elrendezése barokk stílusú. Oltárképe Szent Lőrinc vértanúságát ábrázolja. Orgonája 1790-ből származik, felújítás és javítás után ma is működik. A templom hangversenyeknek is helyt adott a múltban. Az első földbirtokos 1471-től Csernelyi Péter volt, 1770-től pedig a község a Sturmánn családé lett. Az utóbbiak megjelenésükkel mind Ózd, mind Csernely életében kedvező változásokat teremtettek. A család tagjai számos érdekességgel szolgálnak: Gömör vármegye bánya- és vasiparának fejlesztése, Sturmánn György Kossuth Lajoshoz fűződő kapcsolata, Veres Pálné Beniczky Hermin, a magyar nőnevelés kimagasló alakjával való kapcsolata, stb. Ózdon elősegítették a gyárépítést, Csernelyben udvarházat – a helyiek kastélynak nevezik – építtettek.
Az épülethez lóistálló, kétszintes magtár és mögötte található őspark tartozik. A műemlék jellegű kastély tulajdonjoga jelenleg tisztázatlan egy balul sikerült eladási kísérletnek köszönhetően.
A XVI. században kiváló bortermő vidék volt. Híressé vált a XVIII. században felfedezett csevice forrás vize miatt, amely gyógyító hatású, szénsavas víz volt. Történetét a szájhagyomány „Fehér ló mondája” őrzi, valamint számtalan használati tárgy (csicsiskorsó, vízhordó tarisznya, kosolya, stb.), ami az idősebb generáció padlásán ma is megtalálható. A forrás vizének a bányaművelés során nyoma veszett. Újbóli felszínre hozatala kívánatos lenne, hiszen lakodalmakban borhoz szódavízként itták, s évtizedeken keresztül a környéken pl. gyomorbetegség nem fordult elő.
Vidróczki Márton, a híres betyár többször járt a faluban és egy ideig a közelében bujkált, aminek emlékét a Betyárkút elnevezésű forrás és a szájhagyomány őrzi.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár gyűjteményében őrzi a település 1744-es évszámot viselő (feltehetően akkor készülhetett) pecsétnyomóját. A nyolcszögletű pecsétnyomón a következő szöveg olvasható: “CSERNEI FALU PETSETTYE ANNO 1744″. A körbefutó szövegen belül a következő pecsétkép látható: két hagymakupolás, kereszttel ellátott templomtorony között függőlegesen álló ekevas. Az akkori szokás szerint a pecsétnyomón nem látható színekre való utalás, s az ábrázolást nem foglalták címerpajzsba sem. A tervezés a régi pecsét emblémájából indult ki, a címertan szabályai szerint megkomponálva a színeket, a pajzsot s egyéb díszítő elemeket.
Csernely címere: Csücsköstalpú pajzs kék mezejében zöld halmon két ezüst színű, hagymakupolás templomtorony emelkedik, csúcsukon kereszttel. Köztük hegyével lefelé fordított ezüst ekevas lebeg. A pajzs fölött évszám: 1236 (a település első okleveles említésére utal). A pajzsot két arany leveles tölgyág övezi.